2018.május 26.
Runkeeper: 53.77km, +665 m
10. szakasz térképének letöltése
Alig hajnalodik, már úton vagyok (vagyunk) napfelkelte mögöttem teljes pompájában jobbomon a Balaton mi lehet ennél jobb. Balatonberény előtti körforgalomba futunk össze, rögtön két kört megyek, imádom a Balatont. Gábor lerakja az autót Balatonberény elején átül és irány a messzeség.
Újabb 120 km és már Kondorfán is vagyunk, autó leparkol, kávé beszerez (150 m délre egy kocsma ami egyben pecsételő hely is) és várjuk a buszt. Busszal irány Szentgotthárd, séta a vasútállomásra, kávé-wc és vonattal tovább Egyházasrádóc.
Innen kezdtük meg 10. egyben utolsó előtti szakaszunkat vissza Kondorfára az autóhoz. A vasútállomás mellett megy el kék, kb 3-400 métert kell nyugat felé menni át a síneken a Kossuth L. utcán a Pub-sörözőig, kulturált hely és ritka de kedves kiszolgáló. Pecsét és irány vissza vasút állomás felé. A vasút után egy jobbos kanyarral két utcán és a főúton átkelve elhagytuk Egyházasrádocot.
Sok betonra és nagyon melegre készültünk kevés sárral, mindketten a sarat éreztük a legkisebb gondnak ezért a "fél" terepes cipőkbe futottunk. Az Egyházasrádóc utáni szakasz így is indult hosszú egyenes gazdasági, többnyire burkolat nélkül keményre taposott földutak. Majd a Mukucs-patak hídjánál egy alig észrevehető jel után jobbra fordultunk és újabb egyenes földút vitt be a Zichy erdőbe.
Az erdőbe lépve csöppet bántuk a cipőket, "óriás" már-már kikerülhetetlen pocsolyák, és vizenyős erdei út, ritka de mindketten vizesek lettünk, Gábor egyszerűen belecsúszott a vízbe Én egy laza sasszéval beleestem minkét térddel a vízbe.Jól esett mondhatnám a melegben, de nem. Egyrészt nem szeretem ha vizes lesz belülről a cipőm (a Saucony Nomad Tr nehezen szárad) másrészt a vizes fű és a szakaszosan megjelenő járhatatlan vizenyős részek elég hosszan vizesen tartották a cipőt.
Ez egy elég rosszul jelzett de térkép alapján jól követhető szakasz. A Zichy erdőből kiérve, jobbunkon egy egykori laktanya lerobbant épülete látszik, majd az út mellett óriási beton "garázsok" egymástól 130-170m. Találgattunk mik lehetnek, a benőtt vastag vasbeton épületek, aztán utána keresve találtunk rá a megoldásra "hangárok".
Folyatás:)...
Eltelt majdnem egy év, ígértem, hogy megírom a beszámolót:). Az idő rohant Mi meg terveztük az utat tovább, több fix időpontunk is volt, de mint pl. a decemberit, mindig közbejött valami. Decemberben egy a területet érintő hajtóvadászat lett hirdetve, és mivel volt részünk élesben ilyenben inkább visszaléptünk.
Az emlékeim bár halványabbak de nem kevésbé intenzívek, nagyon-nagyon meleg volt aznap. Molnaszecsődöt elérve a Rába parján van a bélyegző (itt is egy vendéglátóipari műlétesítményben) bekocogva, pecsételve, kicsit furán néztek ránk, hogy másképp, de kedvesek voltak.
Átkelve a Rába hídon kezdődött a hullámvasút, Gábor az mondta itt nincsenek szintek. Ja azok nincsenek hisz ez a Kemenes hát "60 km-nél is hosszabb karéj alakú dombvidék.
Felszínét kavicstakaró borítja, melyet az Alpokból ide érkező folyók teregettek szét. Később a terület megemelkedett, a folyók pedig ugyanekkor egyre mélyebben bevágódtak a felszínbe, völgyeket vájva a vidék anyagába". Én mindenesetre úgy éreztem mintha valaki szórakozna velem. Az egész hegyhát zsongott, a kis települések szinte összeérnek, köztük pincés-nyaralós részek és valami "utómajálisos" hangulat. Egyébként nagyon élvezhető szakasz, elég sok út árnyékban visz, kavicsos jól járható, hullámzó.
Döröske-Szarvaskend-Nagymizdó-Katafa-Nádasd szinte összeolvadva követik egymást.
A sor elején Szarvaskend pecsételő hely egy laza emelkedő közben az útról jobbra található a vendéglő. Mint írtam zsongott az egész hegyhát itt, is a vendéglő zárva, de a tulajok ép pakoltak és indultak a hegybe, és egyáltalán nem zavarta Őket, hogy közben bár zárva vannak és rohannak kiszolgáljanak minket. Nagyon jó fejek voltak. A parkolóban egy akkora májusfa állt ami nem is értettünk, honnan, miért, hogyan de úgy néz ki ezt is megoldották.
Nagymizdó-Katafa-Nádasd és lassan beértünk a szinte eltéveszthetetlen úton Halogyra. Halogyon a pecsételő hely ismét egy vendéglátós hely ami 12-14h-ig zárva.
Leültünk próbáltunk magunkhoz térni a melegben és vártuk a 14h-t. kb fél óra múlva jött egy figura bringával aki lassítás nélkül leugrott, köszönt kinyitotta a kapuajtót és bement az udvarba. Majd szólt, hogy nyugodtan menjünk be bár a kocsma nincs nyitva de a pecsét az udvarban van és Ő is ott várja meg a nem mellesleg kitett söre mellett a nyitást. Na ba... ha ez tudjuk:). Pecsét csapról víztöltés és irány az út.
Ami egészen jól követhető volt a Himfai-tóig de ott egyszerűen eltűnt. Kicsit kavartunk, szántásba haladtunk, de próbáltuk az irány tartani így a tó felét elhagyva meglett az utunk is.
Felsőmarácra már betonon kocogtunk be, itt már le lemaradoztam, annyira, melegem volt, hogy nem is értettem, nem szokott zavarni.
Felsőmarácról átszenvedtem magam Iváncra,
ahol ismét tréfált a jelölés a templomot megkerülve a főúton észak felé kell menni, a leírás alapján 300m szerintem kicsit több a kocsma majdnem a "kanyarban" van . Leültünk, frissítettünk, és vissza gyalogolva a betonon megkezdtük az emelkedést (mi mást) Hegyszentmártonig.
Hegyszentmárton után leereszkedtünk a Lugos patak völgyébe, lenn egy kibetonozott gázló és egy rozoga híd között választhattunk, mindketten a vizet választottuk. Bár inkább cipőket levéve, mert Hegyszentmárton-Kondorfa utolsó napi szakaszunk 11km és nem tudjuk milyen az út, jó lenne nem szétvágni a lábunkat.
Ez a szakasz a Lugos patak partján megy végig, hol kicsit eltávolodva hol mellette de nem megy ki a völgyből és csodás szakasz. A Pityeri-domb oldalában lévő legelőn vagy 3 villanypásztoron kellett átmászni, kicsit mulatságosra sikeredett.
Antal-liget előtt figyelni kell mert a jelzés bevág az erdőbe balra a patak mellé és alig követhetően a fákon van összevissza.
De maga az erdő egy csoda. Életem egyik legelvarázsoltabb erdelye. Mivel itt már külön tempót mentünk "túl a negyvenen" néha csak megállva 70-80 méterre láttuk egymást, de itt mindketten elbambulva alig botorkálva csodáltuk az erdőt. Hatalmas fák, csodás szakadások, kidőlt korhadt törzsek és valami egészen számomra nem megszokott dús aljnövényzet.
Az erdőből kiérve egy nagy réten bevártuk egymást, mert az eddig bizonytalan jelölés most teljesen eltűnt, a rét dús combig érő füve pedig sunyi vizenyős területet takart.
A jelölést ritkán a mellettünk jobbra lévő bokrokba fedeztük fel, ez alapján meg a feltűnő Kondorfa alapján tartottuk az irányt.
Beérve Kondorfára Gábor előre ment kikérni a Kávét és üdítőt, Én pedig lassan élvezhetem ezt a csodás soha véget nem érő települést. Vagy 2-2.5km a faluban nem igazán volt a kedvencem erre a napra zárásként, de beértünk, az autó ott vár ahol hagytuk.
Beszállás és irány haza. Csodás szakasz volt, tele meglepetéssel, a csodaerdővel, és a patakokkal szabdalt hegyháttal. Kezdtem megszokni ezt az Alpokaljai kavicsot de aki ennek a szakasznak megy neki az készüljön a 40-50m szintkülönbségek folyamatos hullámzására ami kicsi felemészti az energiát. Itt született a "10%-os emelkedő, akkor séta" mondatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése