Időpont: 2019.03.23 - 24., 2 nap 68 km + egy kicsi
11. szakasz, Egyházasrádóc - Bozsok
2019.03.23
Runkeeper: 44.34 km, +524m
11. szakasz térképének letöltése
Majdnem egy év telt el az utolsó „KÉK” futásunk óta, de kivártuk és 2019 márciusában végre befejeztük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túrá-t. 2018 őszén már több időpontot is lefixáltunk erre a futásra, de költözés, betegség, vadászat (mikor melyik) miatt mindig lemondtuk. Minden jó, ha jó a vége, így csak összejött egy olyan hétvége, ami mindkettőnknek megfelel, viszonylag jó időt jósolnak és a szombathelyi barátom, egyben szállásadónk is otthon van.
Majdnem egy év telt el az utolsó „KÉK” futásunk óta, de kivártuk és 2019 márciusában végre befejeztük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túrá-t. 2018 őszén már több időpontot is lefixáltunk erre a futásra, de költözés, betegség, vadászat (mikor melyik) miatt mindig lemondtuk. Minden jó, ha jó a vége, így csak összejött egy olyan hétvége, ami mindkettőnknek megfelel, viszonylag jó időt jósolnak és a szombathelyi barátom, egyben szállásadónk is otthon van.
Szóval befejeztük a Kék Túra dunántúli szakaszát, 11 és egy "kicsi" szakasz alatt végigmentünk, nagyrészt futva, mind az 540 km-en, Szekszárdtól,- Írottkőig. Gyakorlatilag 9 maratoninál hosszabb egy 36 km és egy rövidebb záró (amihez hozzáraktunk egy KÉK nyitó szakaszt) még élvezhető szakaszra bontva a távot. Ezek a tények. De ami fontosabb, hogy számtalan élménnyel, érzéssel, tapasztalással lettünk gazdagabbak és ez igazán jó dolog.
De hogy a szakaszról is írjak…
Szombat reggel Nagykanizsa előtt szálltam be Gábor mellé az autóba és autóztunk egyenesen Egyházasrádócig, ahova a 10. szakasz kapcsán jutottunk el. Kiváló időt jósoltak erre a márciusi napra, ezért egy gyors pakolást követően 10 körül már rövid ujjú pólóban, rövidgatyában indultunk neki az aznapi etap-nak a rádóci Pub Söröző melletti parkolóból.
Először szántóföldeket határoló földes utakon haladtunk, majd egy erdőn vágtunk át. A szántókon 2 nagyobb szarvascsordát is megcsodálhattunk egészen közelről.
Ják előtt 2 –szer is kerítés és vadháló állta az utunkat, de teljesen egyértelmű, hogy a kerítés túloldalán visz tovább a kék és egy-egy riglivel lehet a kaput nyitni-csukni. Jákig 9 km-t tettünk meg kb. 52-53 perc alatt, azaz viszonylag jól haladtunk a teljesen sík mezőgazdasági, erdészeti földutakon. Jákon, miután pecsételtünk az infotáblán lévő pecséttel, vettünk belépőt (300Ft) és megnéztük a templomot kívülről, belülről. Sőt még a kápolna padlására is felmásztunk egy szűk lépcsőn, ami lehet, hogy tilos, de mindenesetre érdekes volt.
Én nem vagyok egy egyház fan és nem hoznak lázba az egyházi épületek, de a jáki templom és az apátság megtekintését ajánlom mindenkinek.
Jákról kifelé egy kertes házas részen, majd egy nyiladékban vezet a kék túraút az erdő irányába. Miután átkeltünk a Bolygó patak hídján, nyílegyenes, nagyon jól jelzett „léniákon” haladtunk az erdőben Nárai falu irányában. Az volt az érzésem, hogy ezek az erdők vadászatra lettek tervezve. (Meg is jegyeztem Gábornak, hogy ezt decemberben nem éltük volna túl, amikor a vadászat ellenére kacérkodtunk a gondolattal, hogy eljövünk futni ide.). Ennek ellenére nagyon szép és élvezetes volt itt a futás. Csend volt, kellemes 15 fok, napsütés….
Kereszteztük először a Ják-Szombathely bekötő utat, és a Nárai – Szombathely közti utat , majd beértünk a város melletti nyaralók, üdülők mellé. Elég vegyes képet mutat ez a rész, szépen felújított, vagy új házak között szép számmal láthatók itt kis viskók, szedett-vetett épületek/tákolmányok.
Jáktól számolva 13km megtétele után érkeztünk el a következő pecsételő pontig a szombathelyi parkerdő előtti büféig, ahol, mivel bőven volt időnk és jól haladtunk le is ültünk egy sörre, kávéra.
A parkerdő szépen tisztított ösvényein már sok kirándulóval találkoztunk, sőt még lovas polgárőrök is járták az erdőt. A Parkerdőn végighaladva leértünk Oladra a házak közé, majd egy hirtelen jobb kanyarral elindultunk felfelé az Oladi kilátó irányába, ahol régebben a pecsét is volt, de most sajnos nem már nem lehet felmenni és körülnézni. A Parkerdei büfé és a kilátó között 6-6,5 km volt az út, ami számomra meglepő volt, mert sokkal rövidebb szakaszra számítottam.
A kilátótól visszamentünk kb. ugyanoda, majd Szombathely szélén is tettünk egy „vargabetűt”. Ezeknek a szakaszoknak nem nagyon láttam értelmét, de végül is szép helyeken jártunk….
Szép lassan elhagyva Szombathely városát, keresztezve a 89-es főutat, ismét bevetettük magunkat egy végtelennek tűnő erdőségbe. Tudtuk, hogy a kilátótól Bozsokig vagy 15 km-t kell megtenni és nem lesz benne szint, de ezt egyáltalán nem bántuk. Itt már egymástól kicsit szétválva, külön tempóban haladtunk. Én többször előre futottam elijeszteni a vadakat, majd bevártam a társam, vagy szembefordultam Gáborral.
Csendesen telt ez a 2 óra.
Mikor kiértünk az erdőből, kinyílt a tér és rácsodálkoztunk a Kőszegi hegységre. Nagyon jól nézett ki késő délutáni napsütésben. 1-2 km volt vissza Bozsokig, amit többször megszakítottunk fotózással, nézelődéssel. Bozsokra fél 5 körül értünk le, ahol hatalmas élet fogadott minket. Túrázók, kirándulók, kerékpárosok hada vonult az utcán a szombat délutáni napsütésben.
2019.03.24 - Bozsok - Írott-kő - Kőszeg
Runkeeper: 23 km, +855 m
12. szakasz térképének letöltése
Szóval gyors cihelődés és reggeli után Bandi kivitt minket Bozsokra. Fél 8-8 óra magasságában indultunk el újra Kéken, de gyorsan meg is szakítottuk, mert a bozsoki templom és a mögötte lévő rom is nagyon szép volt a reggeli szórt napsütésben.
Mondanom sem kell, hogy az út első pillanattól kezdve emelkedett, először egy szurdikban (ahogy azt nálunk délen hívják), aztán pedig egy nagyon szép erdőben, majd egy széles nyiladékban. Szóval szépen gyalogoltunk felfelé, mert azért valljuk be, még nekem sem volt nagyon kedvem futni, Gábornak meg aztán főleg nem ☺.
Elhaladtunk a Kalaposkő mellett, ami inkább kövek szerintem, mert többről is el lehet mondani, hogy nagyon érdekes formákat öltött az idők során a környéken lévő palás szerkezetű kőzet. Egy ideig hullámzott az út, így tudtunk egy keveset kocogni. A térképek alapján a régi vasfüggöny határsávon haladtunk, sőt ez még ma is az, csak szerencsére kerítés nélkül…
A Sötét-völgyben, melyet igazán impozáns bükkerdő borít, újra határozottan emelkedni kezdett a túraút, így mi is gyaloglásra váltottunk. Így értünk el először egy nagyobb írtásfoltra, ahol a Velemből érkező turistaút becsatlakozik a Kékbe,
majd a csúcsot övező fenyőerdő szélén nézelődtünk kicsit. A sűrű, sötét fenyvesből kilépve először a csúcs alatti esőbeállót látja meg a túrázó, rajta a Kék pecsételővel, majd az Írott-kő (882m) tetején lévő kilátót, a Dunántúl legmagasabb pontját.
majd a csúcsot övező fenyőerdő szélén nézelődtünk kicsit. A sűrű, sötét fenyvesből kilépve először a csúcs alatti esőbeállót látja meg a túrázó, rajta a Kék pecsételővel, majd az Írott-kő (882m) tetején lévő kilátót, a Dunántúl legmagasabb pontját.
Nem vagyok nagyon szentimentális típus, de azt gondolom, hogy ez egy szép pillanat volt az életemben. Egy szép, hosszú, kimerítő és eseménydús utazás végéhez értem. És az, hogy ezt egy jó barátommal közösen csináltuk végig, az még inkább emeli számomra ennek a „projekt”-nek az értékét. (Milán, akivel együtt indultunk útnak 3 éve, sajnos idővel elengedte ezt a projektet, különböző okok miatt). Sokan segítették ezt a projektet, főleg feleségeink és családjaink, de egy-két barát is. Szóval köszi mindenkinek!
Szóval ott álltunk az Írottkőn és élveztük, hogy sikerült megcsinálni. Végigmentünk a 540 km hosszú „Kék” úton, elfutottunk Szekszárdtól Írottkőig…... Az, hogy tökéletes időnk volt aznap és hogy különösebb szenvedés nélkül felértünk, csak ráadás volt.
Körbenéztünk, fotóztunk, megnéztük a rögtönzött kis kiállítást a határról, majd ettünk egy jót és jó ¾ óra múlva már újra a hátunkon volt a futózsák és indultunk is lefelé Kőszeg irányába, az OKT-n. Igen, ezzel a nappal és Bozsoktól mért 8 km-el ugyanis nemcsak befejeztük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túrát (RPDDK), hanem utána el is kezdtük az Országos Kéktúrát (OKT) és lefutottunk Kőszegig (kb. 15-16 km)
Azt kell mondjam, hogy a Kőszegi-hegység nekem nagyon tetszett. Voltám már itt gyerekkoromban, de sok emlékem nem volt róla. Most, hogy keresztül kocogtunk rajta és megnéztük a Hörmann-forrást, a Stáyer-házakat, a Vörös-keresztet, a Hét-forrást, és az Óház-kilátót, biztos vagyok benne, hogy nemsokára visszatérek ide.
Kőszeg feletti kálvária templomhoz vezető stációk mellett lefutni a belvárosba és rácsodálkozni Kőszeg városára, csak megkoronázta a napot. (Nekem a stációk annyira tetszettek, hogy visszamásztam a templomhoz és bevárva Gábort újra lefutottam róla.) A belvárosban aztán megbeszéltük, hogy felhívjuk Bandit, jöjjön értünk, aztán beültünk egy kávézóba. Rendesen elfáradtunk mindketten. Gábor már nem nagyon kapott levegőt, és nekem sem volt kedvem már többet futkározni, így átadtuk magunkat a pihenésnek, ejtőzésnek.
Körbenéztünk, fotóztunk, megnéztük a rögtönzött kis kiállítást a határról, majd ettünk egy jót és jó ¾ óra múlva már újra a hátunkon volt a futózsák és indultunk is lefelé Kőszeg irányába, az OKT-n. Igen, ezzel a nappal és Bozsoktól mért 8 km-el ugyanis nemcsak befejeztük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kék Túrát (RPDDK), hanem utána el is kezdtük az Országos Kéktúrát (OKT) és lefutottunk Kőszegig (kb. 15-16 km)
Kőszeg feletti kálvária templomhoz vezető stációk mellett lefutni a belvárosba és rácsodálkozni Kőszeg városára, csak megkoronázta a napot. (Nekem a stációk annyira tetszettek, hogy visszamásztam a templomhoz és bevárva Gábort újra lefutottam róla.) A belvárosban aztán megbeszéltük, hogy felhívjuk Bandit, jöjjön értünk, aztán beültünk egy kávézóba. Rendesen elfáradtunk mindketten. Gábor már nem nagyon kapott levegőt, és nekem sem volt kedvem már többet futkározni, így átadtuk magunkat a pihenésnek, ejtőzésnek.
Hogy mi lesz a következő kihívás, hát vannak ötleteink…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése