Vegyes futás Somogy és Zala határán, Újvárfalva - Zalakaros

5. szakasz Újvárfalva-Zalakaros 2016.11.05.
Run the Map: 56 km, +560 m
Runkeeper: 56,25 km, +509m

5. szakasz letölthető térképe

Reggel 8-ra értünk Újvárfalvára, ahol a múltkori szakaszt befejeztük és pontosan a Noszlopy Gáspár kúria felújított épülete mellé parkoltuk le a kocsit. Sajnos erre a szakaszra már csak ketten érkeztünk, állandó futótársunk, Milán sajnos most nem tudott velünk tartani.

Gyors cihelődés, pakolás után el is indultunk futva Újvárfalva Szabadság utcáján, és arról beszélgettünk, hogy ezen a szakaszon tuti nem találkozunk senkivel. Soha, ne mond, hogy soha…, néhány méter után meg is álltunk, mert egy bácsi, old-school túracuccban, térképpel a kezében battyogott szembe. Megszólítottuk. Kiderült, hogy ő is egy Kék túrázó. Egyben letol 3-4 napot, ott alszik ahol rásötétedik, erdőben, vagy faluban keres szálláshelyet, Újvárfalva-Szekszárd ~240km-e van vissza a teljes kék körből. Mondta is, hogy rosszul aludt valamelyik este, mert sok a vadász kint az erdőben, figyeljünk oda. Igaza is lett, sokszor hallottunk puskaropogást. Le a kalappal a bácsika előtt!
Újvárfalva után rendezett, homokos talajú, egyenes erdészeti utakon vezetett az utunk. A Sárréti-tó mellett is elhaladtunk és változatos volt az erdő is, hiszen tölgyesek mellett fenyőerdő és nyírfások is tarkították az amúgy sem unalmas utunkat a homokhátságon keresztül.

Nem sokára elértük a Mesztegnyői Erdei Kisvasút Felsőkak nevű végállomását, ahol komoly erdei pihenőt alakítottak ki, esőbeállóval, focipályával, szalonnasütővel (kiporciózott felhasogatott fa is volt!).

Innentől kezdve gyakorlatilag a Kék a kisvasút nyomvonalát követi egészen Mesztegnyőig. Hol a síneken visz az út, hol a mellette lévő ösvényen, erdei utakon, de mindegyiken nagyon szép tempóban egyenletesen tudtunk futni.

A Búsvári halastó északi töltésén haladtunk végig a sínek mentén, majd a síneket és a Boronka-melléki tájvédelmi körzetet elhagyva, keresztezve egy vasúti sínpárt, megérkeztünk Mesztegnyőre.

A Mesztegnyői pecsételő hely a falu tájházának verandáján található, egy oszlopra szerelve. Bementünk az udvarba, megpihentünk a padokon, ettünk, ittunk és a tájház vizesblokkjában feltöltöttük vízkészletünket. Kicsit fura volt, hogy minden nyitva volt, de rajtunk kívül nem volt ott senki. Ezt a 18 km-es szakaszt nagyon gyorsan, majdnem 2 óra alatt abszolváltuk. Rá is pihentünk egyet a nagy loholásra:).

Mesztegnyő fő utcáját keresztezve indultunk ki a faluból Nagyszakácsi irányába a mai nap egyetlen hosszabb emelkedőjének nekiveselkedve. Ami a mecseki terephez szokott futóknak azért nem volt komoly kihívás, de azért érezhetően emelkedtünk néhány km-en át.

Nagyszakácsi előtt lévő présházaknál a kék felfestése finoman szólva nem volt egyértelmű, így el is kevertünk. Nagy gondot azért nem okozott a dolog, mert már láttuk a falu házait, így egy szekérúton betrappoltunk a faluban. Ott is egy olyan tábla jött szembe, amit először nehezen értelmeztünk, de aztán kiokoskodtuk, hogy tettünk egy rendes kitérőt és még 870 m-re van a kék nyomvonala.

Végigfutottunk nagyjából az egész falun, hogy a másik végén újra megleljük a „Jelet”:).

Nagyszakácsi után egy, magas fűvel, bokrokkal benőtt szederindás rész jött, de szerencsénkre valaki lekaszálta a nagy részét, így azért tudtunk haladni, így viszonylag gyorsan átértünk Kisvidre, ahol is megkerestük a pecsétet, amihez azonban le kell térni az útvonalról 4-500 m-t. A pecsétláda egy magánház kerítésére van szerelve.

Nemesvidre átvezető szakaszról azt olvastam valahol, hogy nagyon dzsindzsás, nehezen járható. Erre készülve nagyon kellemesen csalódtunk, amikor vagy 2 km-n keresztül szép fenyőerdők hihetetlen puha talaján futhattunk. Aztán persze jött a feketeleves. Nemesvid előtt 1 km-re fától-fáig, az embermagasságú gazban kommandózva kerestük a jeleket kidőlt fákon átmászva…. Nem akarom fokozni, de mindenesetre megszenvedtük ezt a részt. Ellenben rövid volt.

Nemesvidre beérve meg is pihentünk a falu központjában lévő kúria szerű épület melletti bolt előtt. Sajnos az egység zárva volt, ahogy a kocsma is:). Egy kútból feltöltekeztünk, ettünk egyet, majd továbbindultunk a RPDDK túra leghosszabb, egybefüggő aszfaltos szakaszának megtételére. 37 km-t tettünk meg eddig 4,5-5 óra alatt és volt még hátra 19 km kis forgalmú közúton, amire egyikünk sem vágyott.

Nemesvid, majd Somogysimogyi után elértünk a Zalakomár és az M7-es autópálya előtti Ormándkastély felé vezető leágazást. 

Itt van ugyanis a következő Kék pecsét egy esőbeálló fatákolmány egyik oszlopán. Gyors pecsételés és öltözés (, ugyanis elkezdett szemerkélni az eső) után indultunk is tovább Zalakomár szegényes utcáin át, majd Galambokot érintve egészen Zalakarosig.

Ez a szakasz nem lesz a kedvencem. Változatos szép erdei, tempós terepfutásra igazán alkalmas 37 km után út szélén, fáradtan botorkálni szemerkélő esőben nem jó, na.

Végül is elfutottunk a zalakarosi buszállomásig, amit Gábor már nehezen dolgozott fel , de azért vidáman lekocogta. Oda jött értünk tesóm, aki vissza is vitt minket (, kis kitérővel szüleim házához, ahol némi szénhidrát újratöltésben részesültünk) egészen Újvárfalvára, aznapi kiindulópontunkra.