2019. október 29., kedd

Az Alföldi Kéktúra első és valószínű egyben utolsó szakasza...


Az Alföldi Kéktúra első és valószínű egyben utolsó szakasza...
Szekszárd – Baja visszafelé
Időpont: 2019.10.29., 47 km, 70m

13/1. alföldi szakasz, Baja - Szekszárd
Runkeeper: 47.1 km, +70m
Tavasszal befejeztük Gáborral a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát (RPDDK) , végigfutottunk a Szekszárdtól Írottkőig tartó, több, mint 540km hosszú kék jelzésen. 11 és fél nap tömény élmény, változatos terep és 99%-ban követhető, egyértelmű jelzés. Bár tudom, hogy földrajzilag már az Alföldhöz tartozik a Bajától Szekszárdig tartó Alföldi Kéktúra (AK) szakasz, nekem logikailag mindig is inkább az RPDDK-hoz kapcsolódik, így adta magát, hogy ezt hozzácsapjuk a dunántúli kék futásainkhoz. 
Két különböző térképpel indultunk neki a túrának. Gábor hozta a 2017-ben vett (máig csak ez vásárolható még 2008-ban adták ki!!!!) pecsételő füzetet, amiben a teljes távra 36,7km van írva, én meg letöltöttem a kektura.hu-ról az ott fellelhető térképet, ami alapján 46 km lesz a teljes táv.... (ez szerepel az információs táblákon is)  Gondoltuk ez valami fatális tévedés lehet, mert ez több, mint a természetes hibahatár... "Adtunk egy esélyt" az Alföldi kéknek, bár minden bizonnyal megvan a szépsége, de nem nekünk való MÉG:).

Pécsről az út szervezése nagyon egyszerű volt. Szombat reggel 7-kor kocsival elindultunk Szekszárdra, majd ott felszálltunk egy Bajára induló buszra. Busszal átmentünk a Türr István hídon, majd az első lehetőségnél leszálltunk és visszasétáltunk a Duna partján, a híd Baja város felöli hídfőjénél álló 

Gemenc Vándorpont elnevezésű turista ponthoz. Itt található ugyanis az AK első pecsétje. Meglepődve tapasztaltuk hogy egy profi, minden hátizsákos (gyalogos, biciklis, futós, evezős...) turista igényt kiszolgáló egységet találtunk, mosdókkal, fürdővel, napozóterasszal, sátorhelyekkel. Szóval az első benyomás nagyon pozitív volt.




A pecsételés után 10 körül aztán kocogva indultunk a híd felé, majd a hídon át bajai Dunafürdő felé. A Duna viszonylag alacsony vízállású volt, sok szép homokpad tarkította a jobb partot. Követve a kék jelzéseket és az irányítótáblákat keresztülfutottunk az ártérbe épült hétvégi házak, nyaralók között, majd a Vén-Duna ág mellett vitt az utunk. 

Jól haladtunk, az időjárás tökéletes volt, a földutak szárazak voltak. A Gemenci erdő ősszel elképesztően szép és hangulatos a zöld-sárga-vörös színkavalkáddal. A viszonylag meleg őszi idő miatt a holtágak mellett sok-sok madár is van még, kócsagok, gémek, récék. Nagyvadakkal sajnos (?) nem találkoztunk, de folyamatosan láttuk nyomaikat. Szóval az első 10 km nagyon jól telt. 



A Vén -Duna és a Cserta - Duna összefolyásánál, a Cserta -hídnál vettük először elő a térképeket. A füzet szerint itt át kellett volna kelni jobbra a hídon, de a jelzések egyenesen vittek tovább Pörböly irányába. Na itt meg is állapítottuk, hogy akkor a hosszabb út lesz az új jelzés, azt kell követnünk. Kb. 10 km múlva ki is értünk a Pörbölyi állomáshoz, ahonnan a Gemenci kisvasút is indul. Itt nagyon kell figyelni, mert a kék jelzés itt ritkán van felfestve és egyszer csak jobbra le kell térni a töltésről és kb. visszafordulni a Duna irányába. 
És innen kezdődtek az anomáliák, ami k egy idő után már nem voltak viccesek, a jelölés hiánya még ok (bár nem tudom) de a táblák mind szinte egy irányba mutattak különböző érthetetlen adatokkal. 



Az út egy töltésen visz végig, majd becsatlakozik a kisvasút nyomvonalába, ahol először a Nyárilegelő állomást, majd Lassi állomását érintettük. A sínek között, mellett futva meg is jelent mögöttünk a kisvonat, sok kirándulóval, akik integetve-vigyorogva néztek minket, akik szaladgálunk a vasút mellett, mintha csak a vonatra futnánk... :)




Lassi állomás után kb. 200 méterrel balra fordulva felvitt a kék jelzés a gáton futó aszfalt útra. Kb. 2 km és el is értük a 2. pecsételőpontunkat a Lankóci gátőrházat és Vízügyi Múzeumot. Idáig 18 km-t tettünk meg, ami 4 km-el volt több, mint amivel mi kalkuláltunk a hosszabb tervhez (neten fellelhető térkép ami "friss") képest is. 




A Múzeumot is meg lehet nézni, ha előre bejelentkezik az ember. Gyors pecsételés és kajálás után indultunk is tovább Keselyűs felé a gáton, aszfalton. Így ősszel, 20 fokban, napsütésben is dög meleg volt, nyáron szerintem agyzsibbasztó lehet. Teljesen sík hosszú egyeneseket egy-egy kanyar törte csak meg, és Szomfova-Asszonyfa ősi településének emlékhelye. 



Keselyűsre 28 km után és kb. 3,5 óra elteltével értünk, arra számítva, hogy az ottani látogatóközpont büféje nyitva lesz, hiszen ezt írta a gemeczrt.hu oldal.... 
Az ide vezető számomra végtelennek tűnő töltésen alig 4-5 jelölést találtunk. De zárva tartott  (előttünk zárta be a fiatal ember) és csak a mosdóban tudtunk vizet vételezni, a beígért citromos sör-kóla kombó helyett. Kicsit csalódottak voltunk, főleg, hogy a pecsétet se találtuk meg elsőre (a fiatalember azt se tudta mit keresünk, kéktúra igazoló pecsétről nem is hallott). Azt egy őrház falára helyezték el az útvonaltól 150-200 méterre a Duna és a Vadászház irányába és nem is jelöli nyíl, semmi. Miközben keresgéltünk és kérdezgettük az embereket a pecsét felöl, találkoztunk egy lánnyal, aki az Esztergomot Máriagyűddel összekötő 430 hosszú zarándokutat járta és már 8-9 napja úton volt, egyedül. Respect! Telefonszámot cseréltünk, hogy ha szállás gondja van Pécs környékén, akkor hívjon. (Ezt meg is tette és sikerült neki Ófaluban szállást intézni.)




Keselyűs és a Bárányfoki állomás közti szakaszon elvétettük a gátról való letérést  így a állomáson lévő táblára szerelt pecsétet is nehezen találtuk csak meg, de itt mi hibáztunk. Jelölések teljes hiányában nem nehéz tévedni bár ezt ritkán sikerül összehoznunk ez az út szinte csak az útvonal tippeléséről szólt. 


A papír térkép és a telefonon lévő térkép itt megint szögesen más irányt mutatott és a festések is teljesen össze-vissza voltak, valószínűleg a "régi" papíron lévő utat jelölték inkább. Mi végül is az új útvonal mellett döntöttünk és elkocogtunk egészen a Sió csatornáig, majd átmentünk az M6-os alatt 


és csak utána fordultunk vissza Szekszárd felé. Ez a szakasz is nagyon gyéren van jelölve és sokszor teljesen értelmezhetetlen helyekre vannak festve a jelek. Be is lassultunk már, sokat gyalogoltunk. A könyv alapján 15 km-re lévő Szekszárdig 1-1 liter vízzel indultunk el, ami a gáton és a kukorica földek között az őszi kánikulában elfogyott, így mi teljesen kiszáradva értünk be Szekszárd keleti részébe. A kék kutakat már lezárták, a kocsmák meg zárva voltak.... Teljesen elcsigázva érkeztünk vissza a vasútállomáson hagyott autónkhoz.



Végül is több mint 47 km lett a teljes táv, amit kb 6 - 6,5 óra alatt tettünk meg. Összességében én nagyon örülök, hogy végigmentünk ezen az úton is, de abban megegyeztünk, hogy az Alföldi Kéktúrát akkor folytatjuk csak, ha nagyon nincs más ötletünk. Egyszerűen a síkon futás nem okoz annyi örömet, mint a szintes, dimbes-dombos futás. A Gemenci erdő gyönyörű, főleg így ősszel, de ennek a 47 km-nek is a nagy része nyílt terepen, a gáton, az erdő szélén vezetett és nem bent az erdőben.

Az út felétől arról beszélgettünk, hogy se a kéktúra oldalon se a füzetben található adatokkal ne kalkuláljon senki vagy nagyon körülbelüli adatnak tekintse azokat. Elég kellemetlen meglepetés lehet gyalog teljesítve plusz 10km, de még 2-5km is egy órát tehet egy-egy távhoz. Soha nem kavartunk még ennyit, nem kerestünk jelet, pecsétet, böngésztük a nálunk lévő offline-online térképeket. Ami még kellemetlenebbé tette az utat az a vízutánpótlás teljes hiánya, se kutak, se kocsmák érdemes ezért szokásosnál jóval több folyadékkal indulni főleg nyáron ezeken a kitett napos egyeneseken. Az Alföldi kék kemény, monoton, kitartást és elég elhivatottságot kíván, amiből Mi most kaptunk egy kis ízelítőt. Nem fogott ki rajtunk csak "kicsit sikerült megakasztania", de visszatérünk... ha nem lesz jobb ötletünk:).   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése